Összebarátkoztam ezzel a sráccal, akivel nyár óta barátkoztam, és talán minden második héten lógunk 1-1 alkalommal. Szeretek tervezni, és minden Hangouts-beszélgetést kezdeményezek. Általában időt szakít arra, hogy csatlakozzon hozzám. Nem túl érzékeny SMS-ezéskor, ami kissé zavart, de bírom. Kezdettől fogva megállapítottam, hogy egyelőre csak a barátsággal vagyok elégedett, és ő ezt jól fogadta. (Először barátként akartam ismerni, elvárások nélkül). Nyilvánvaló, hogy szívesen töltjük az időt egymással. Személyében kedves, és időnként kissé megható érzéseket kelt, ami miatt néha elgondolkodtam, van-e több a barátságnál. Szóval két napja volt egy szülinapi bulim. Aznap a városon kívül volt, és megígérte, hogy eljön a buli második részére. A második részre (tánc) jutott, de csak a kanapén ácsorogva jelent meg, és a telefonjával játszott, ahelyett, hogy velünk táncolt volna (hát az elején táncolt egy kicsit). Az igazság kedvéért azt mondta, hogy az utazások kimerítették, és nem volt elég részeg ahhoz, hogy jól érezze magát. Úgy tűnt, rosszkedvű, és kissé távolinak viselkedett.
Emlékszem, a sarokban találtam rá, azt mondta, hogy az emberek nézik – „nézd ezt a kettőt, a srác szereti a lány, de a lány csak barátként szereti a srácot." Megkérdeztem, honnan tudja, ő azt mondta: „Én csak tud". Valami olyasmit is mondott, hogy „annyi barátod van az életedben” – ami miatt azt hittem, hogy rosszkedvű, mert nem tudtam elég figyelmet szentelni neki? De szerintem nem az én dolgom volt gondoskodni róla.
A buli után megkértem, hogy kísérjen vissza, hogy pár percet egyedül tölthessünk, beleegyezett. Részeg voltam, így nem sokra emlékszem a sétából, de valami elromlott. Séta közben lemondta a jövő vasárnapi tervünket, mondván, hogy egyre több a munkahelyi stressz. Aztán búcsúzáskor egy nagyon hideg haver ölelést kapott. (általában szorosan ölel egy puszit az arcára)
Hazaértem, részeg és kissé érzelmes voltam, ezért küldtem neki egy enyhén dühös üzenetet, amelyben felhívtam rá, hogy nyűgös – még nem érkezett válasz.
Azt hiszem, csak egy második véleményt szeretnék kérni erről. Az, hogy tökéletlen vagyok és nem kommunikálok, komoly veszélyt jelent számomra a közeli kapcsolatokban, és hajlamos vagyok elzárkózni ezektől az emberektől, de meg akartam adni neki a kételyt, mielőtt bármiféle következtetést vonnék le.
